Túl kevés Starch

Kevés keményítő

Megoldás

A keményítő egy szénhidrát, amely növényi magvakban (gabonák), gyökerekben (pl. burgonyagumó) található és a növények energiatartalékaként funkcionál. Az állatok szervezetében ezt az energiatartalék szerepet a zsír tölti be. A keményítő a gabonák legenergiadúsabb része. A zab és az árpa keményítő tartalma kb. 500 g/kg (50%). Az árpában kicsivel több a keményítő, mint a zabban. A ló keményítő emésztése Számunkra az az előnyös, ha a keményítőnek minél nagyobb része emésztődik meg és szívódik fel a vékonybélben. A vékonybélben meg nem emésztett keményítő továbbhalad a vakbélbe. A ló vakbele kifejezetten nagy méretű. Itt a keményítő felboríthatja a mikrobiom egyensúlyát, ami a pH csökkenéséhez és csökkent rostemésztéshez vezethet. A keményítő fizikai és kémiai összetétele eltér az egyen gabonanövény fajokban. A zabban levő keményítő könnyebben emészthető, mint az árpában vagy a kukoricában található. Ennek a ló szempontjából gyakorlati jelentősége van, mert a zabból származó keményítő nagyobb részét képes a vékonybelében megemészteni, mint a többi gabona esetén. Ha az árpát vagy kukoricát hőkezelik vagy mechanikailag kezelik (amely eljárások gyakoriak a tápgyártás során), a bennük levő keményítő könnyebben emészthetővé válik, és a bélrendszerben hasonlóképp kezd viselkedni, mint a zabból származó keményítő. A vékonybélben a keményítő enzimatikus bontása során glükóz (szőkőcukor) keletkezik, ami felszívódik a vérbe. Egy sok gabonát tartalmazó etetés néhány óra alatt megemeli a ló vérglükóz-koncentrációját (vércukorszintjét). A vércukorszintet az inzulin nevű hormon szabályozza. Etetés után az inzulintermelés fokozódik, és a hormon elősegíti a glükóz raktározását a májban és az izmokban glikogén formájában. A glikogén fontos energiaraktár a ló számára, amely könnyen hasznosítható például megterhelő munka vagy verseny során. A lovak érzékenyek a vércukorszint változására. Egyes lovak, főleg pónik, nem képesek megfelelően szabályozni a vércukorszintjüket. Ez az inzulinrezisztencia egyik formája. A vércukorszint hirtelen emelkedése néhány lóban izgatottságot vált ki (istállógőz). Mindezek miatt a takarmányozási terv elkészítésekor fontos szem előtt tartani, hogy a lovak az egyes etetések során mennyi keményítőt kapnak. Sajátos tulajdonságai miatt a keményítő egyszerre szolgál fontos energiaforrásként a ló adagjában és okozhat kedvezőtlen reakciókat az emésztőszervrendszerben. Ahogy korábban említettük, a túl sok emésztetlen keményítő vakbélbe jutása elkerülendő. Ugyanakkor az sem kívánatos, ha a keményítő túl könnyen emészthető, mert ez a vércukorszint kifejezett emelkedését okozza. Ezért fontos, hogy tisztában legyünk azzal, hogy a keményítőben gazdag étrend milyen hatással van a lovunkra, illetve, hogy kialakítsuk azt az emésztési profilt, ami kiegyensúlyozza a fentebb említett két hatást. A PC-Horse lehetővé teszi, hogy meggyőződhessen arról, hogy az etetett keményítő mennyisége az ajánlott határokon belül van. Normál, egészséges lovak esetén azt ajánljuk, hogy az egy etetéssel bevitt keményítő mennyisége ne haladja meg az 1,5 gramm/testtömeg kg-ot. Ez azt jelenti, hogy egy 500 kg-os lónak maximum 750 gramm keményítőt adhatunk etetésenként. Mivel a gabonamagvak kilogrammonként 400-500 gramm keményítőt tartalmaznak, ezekből 1,5 kg-nál többet ne adjon egy etetés során. Abban az esetben, ha a lovának magas az energiaszükséglete és az étrendje nagy mennyiségű abrakot és tápot tartalmaz, növelje a napi etetések számát. Ha észleli, hogy az egy etetésre jutó keményítő mennyisége túl nagy, ossza el egyenletesebben az abrakot az etetések között. A PC-Horse-ban eloszthatja a horse's napi adagját az egyes etetések között. Ezt követően figyelmeztetést kap róla, ha valamelyik etetés esetén a keményítő mennyisége túllépi az ajánlott határokat. Azon lovak számára, melyek vércukorszint-szabályozása problémás vagy könnyen kialakítják a "tying up" tüneteit, előnyös, ha 1,5 g/testsúly kg-nál kevesebb keményítőt kapnak etetésenként. Alternatív energiaforrásként etethet növényi olajokat (lásd lejjebb), így az abrak csökkentése kivitelezhető a bevitt energia túlzott csökkenése nélkül.